|
Fohász
a szülőföldhöz
Az embernek, ha búja van
S
kitárt szíve páncéltalan,
Szülőföldjének könyörög,
Hogy óvják éltető rögök.
S akkor tisztán, megújult kedvvel
indul harcba
a fergeteggel,
S lába nyomán virágok nőnek –
vigasznak, sorsnak, temetőnek.
Lánctépő gondjaim nyargalnak,
veszett kutyaként belém marnak.
Simítsd homlokom hűs kezeddel,
Fényes szemű falusi reggel. |

|
|
Füzesi
Magda |
Gajdos
István
Az
Ukrán Parlament képviselője
|
|

|

|
|
Bihari
András
a
beregszászi járási közigazgatási hivatal
elnöke |
Erdélyi
Károly
A
beregszászi járási tanács elnöke |
Vérke
partján, szőlődombok lágy ölén
A nagy magyar Alföld kalászokat ringató északkeleti
peremén, zúgó tölgyerdők, aranyat izzadó
trachithegyek és a síkságra érve megjuhászodó folyók
karéjozta sík vidéken terül el a Beregszászi járás.
Egy valóságos Tündérkert, kis darabja annak, amelyet
annak idején ősanyánk, Emese megálmodott.
Vidékünk nagy polihisztora, Lehoczky Tivadar így
ír e tájról: "Igen kies és termékeny vidék,
melyet északnyugatról lánghullámú bort termelő és
timkőzetű trachythegyek környeznek, míg a délnyugati
lapály láthatára a messzeség egében elvész".
A Beregszászi járás viszonylag fiatal
politikai alakulat: 1946-ben jött létre az egykori
Bereg vármegye tiszaháti és mezőkaszonyi járásainak
területén. Közigazgatási központja Beregszász
(2001. május 17-tól megyei jogú város). Területe
0,7 ezer négyzetkilométer (Beregszász megyei jogú város
területével együtt). Lakossága 53,8 ezer fő (a
2001. évi népszámlálás adatai szerint). A járás
területén 1 nagyközség és 43 község található,
amelyeket 30 önkormányzat fog össze.
Járásunk földrajzi fekvését tekintve az alföldi
régióhoz tartozik, tengerszint feletti magassága
115-130 méter között van. Itt a legenyhébb az éghajlat,
+ 9 - + 11 C évi középhőmérséklettel. Éves
viszonylatban 800 mm csapadék esik. A vidéket rétek,
legelők, szántóföldek, gyümölcsösök és kies tölgyesek
borítják. Ez utóbbiak az Árpád-házi királyok vadászterülete,
az egykori beregi rengeteg maradványai. Mivel kevés
volt a megművelhető szántóföld, elődeink a XX. század
elején lecsapolták a Szernye-mocsár területét.
A Beregszászi járás területén halad az országhatár-Lviv,
valamint az Ungvár-Rahó műút, illetve az Ungvár-Aknaszlatina
vasútvonal, amely összeköti vidékünket Kárpátalja
más járásaival. Ez utóbbi közlekedési forma elsősorban
a nagyközségi rangra emelkedett Bátyú esetében igen
fontos, amely a települést a nemzetközi vasúti
forgalom csomópontjává alakította át.
A Beregvidékre jellemzőek a népes települések,
az egykori mezővárosok (Nagybereg, Mezőkaszony, Vári)
és az egykori váruradalmakat kiszolgáló jobbágyfalvak
utódai. Néhány település a XX. század első felében,
a csehszlovák letelepítési politika következtében jött
létre. A falvak többsége megőrizte egykori
kataszteri felosztását.
A Beregszászi járásban elsősorban a feldolgozóipar
és az élelmiszeripar fejlődött, a vidék messze földön
híres lett a bútorgyártásról és a szőlészetről.
Emellett nagy sikereket ért el a diagnosztikai és garázsberendezéseket
gyártó kísérleti üzem, a finommechanikai üzem, a rádiógyár,
a ruhagyár, a majolikaüzem, a konzervgyár. A téglagyártás
is megtartotta vezető pozícióját. Beregszászban
helyezték el a Kárpátaljai Geológiai Expedíció központját
is. Az itt dolgozók számára egy egész lakótelepet
alakítottak ki. A szőlészetben jelentős eredményeket
ért el a Beregszászi Szovhozüzem, amelynek borai több
országos és nemzetközi versenyen dobogós helyezéseket
értek el. A városban a 70-es években 23 iparvállalat
működött, amelyekben több mint 13 ezer munkást
foglalkoztattak.
A Beregszászi járás ma fejlődő régió.
Jelentősebb ipari vállalatok főleg a járási székhelyen,
Beregszászban (mára önálló közigazgatási egység)
összpontosulnak. A járás iparát elsősorban a könnyű-,
az élelmiszer- és a feldolgozóipar képviseli, ezek
adják az össztermelés jelentős hányadát. Közöttük
van a Novotex
vegyesvállalat, a Quadro vállalat, a Hoch-Bereg
vegyesvállalat, a Sportrekvizit vegyesvállalat, a
Bon-Ton vállalat, amelyek országunk határain kívül
is ismertté tették a beregvidéki emberek szorgalmát.
A vidékre inkább
a mezőgazdaság jellemző. A társadalmi kezdeményezések
között első helyen szerepel az egykori magas szintű
szőlőkultúra hagyományainak visszaállítása. A szőlő
az a gyümölcs, amelynek régi jó hírét köszönhette
a vidék, amelynek az a sajátossága, hogy csak szorgos
és kemény munka árán termelődik meg, válik kézzelfoghatóvá,
ehetővé és ihatóvá.
A Beregszászi járás lakossága soknemzetiségű.
A magyar lakosság van többségben, amely az ukrán
nemzetiségű polgárokkal együtt a járás lakosságának
oroszlánrészét adja. A Beregvidék komoly művelődési,
oktatási potenciállal is rendelkezik. Itt működik a
Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, az Ungvári
Állami Informatikai, Közgazdasági és Jogtudományi Főiskola
kihelyezett tagozata, a Beregszászi Illyés Gyula
Magyar Nemzeti Színház, de itt van a Kárpátaljai
Református Egyház központja is. A közép-,
kilencosztályos és elemi iskolák mellett a két gimnázium
(egy polgári és egy református), valamint egy mezőgazdasági
líceum is működik a járás területén.
Végezetül néhány
tény, adat a Beregszászi járás gazdag történelméből:
IX–X. század - A vidék betelepítése a
honfoglalást követően. A borsovai várispánság
kialakulása I. István uralkodása idején.
1141 - II. Géza
király szászokat telepít a vidékre.
1222 - II. András király a beregi erdőben
megköti a zsidók és muzulmánok jogait korlátozó
egyezményt Jakab pápai követtel.
1241 - A
mongol-tatár invázió elpusztítja Borsova megyét.
Megindul a nemesi vármegye kialakulása a Beregi erdőispánságból.
1271 -
Lampertszásza lesz Bereg vármegye központja.
XIV. század első
fele - A vidék birtokosa idősebb Erzsébet királyné,
Nagy Lajos király édesanyja.
1566 - A krími
tatárok felégetik a vidéket.
1657 - A
lengyel nemesi hadsereg Lubomirski György hetman vezetésével
feldúlja a Rákóczi-birtokokat, elpusztítva a
Tisza-menti településeket egészen Szatmárig.
1703 -
Beregszász piacán Esze Tamás kibontja a Rákóczi-szabadságharc
zászlaját.
1848 - A
magyar forradalom és szabadságharc idején a megyében
nemzeti gárda alakul.
1895 - A
Beregszászi Gimnázium megnyitása.
1919 A
csehszlovák hadsereg elfoglalja a várost.
1920 - A
Trianoni békediktátum alapján Bereg megye nagy részét
Kárpátalja néven Csehszlovákiához csatolják. A
Csonka-Bereg Vásárosnamény központtal Magyarorországhoz
kerül.
1938 - Az I.
Bécsi döntés értelmében a vidék ismét Magyarország
része.
1944 - A Vörös
Hadsereg elfoglalja a várost.
A magyar nemzetiségű férfiakat "háromnapos munkára"
viszik.
1945 - A várost
Kárpátalja részeként a Ukrán SZSZK-hoz csatolják.
1991 - Országos
referendum Ukrajna állami függetlenségének kérdésében.
2001 - Beregszász megyei jogú város
kilép a Beregszászi járás kötelékéből
A jelenlegi Beregszászi járás (Beregvidék)
mint közigazgatási egység 1946. január 22-én
alakult meg Beregszász város központtal. 1953-ban járási
státust kapott.
A Beregvidék Kárpátalja délnyugati részén
terül el, északról a Munkácsi járással, keletről
az Ilosvai és Nagyszőlősi járással, nyugatról az
Ungvári járással határos, míg a járás déli és délnyugati
határa egyben Ukrajna és a Magyar Köztársaság államhatára.
|